…avagy a két testvér első színdarabja. Itt vannak már egy ideje előttem, sokat nézegettem őket a forgatókönyv megírása előtt. Ahogy gyönyörködtem bennük (igen, gyűjtői elfogultság), megfogalmazódott bennem a kérdés, ha választani kéne a kettő között melyiket tartanám meg. Ugyan alapból elvetendő kérdés, mert milyen gyűjtő az, aki ilyeneken rágódik, ha nincs rá semmi oka, hogy bármelyiktől is megváljon. De, azért elgondolkodtam rajta és arra jutottam, hogyha a fekete Daytona nem lenne olyan ritka, mint amilyen, akkor nem tudnék a kettő között dönteni. Ugyanis ha mindkettőt 60 és 100 euró közötti áron be lehetne szerezni, akkor nem lenne a válasz olyan egyszerű. Mindkettő ugyanannyira tetszik, valami az egyik sajátossága, valami a másik erénye. Végül arra jutottam, hogy felesleges ilyeneken rágódni, nem lesz ilyen alkalom és kész! Csak pozitívan. Mielőtt azonban belecsapnék a levesbe, megosztanám a kollégákkal, hogy jutottam hozzá a két gépsárkányhoz, ez a bevezető lesz az érzelmi része a posztnak. Kezdeném a fehér Competizionéval, aminek kicsit egyszerűbb története van. Valamikor, nem is oly ég, gyűjtői pályafutásom kezdetén, megláttam a számomra első képeket a fehér vitézről. Teljesen elképesztett, egyből éreztem, hogy nekem kell egy ilyen. Aztán ahogy görgetek tovább, szembeötlenek velem a piros verzió képei is. Ott kezdődött el, egy majd’ bő évig tartó viaskodás önmagammal melyiket válasszam. Végül valamelyik börzén megnéztem élőben a fehéret (is) és eldöntöttem, hogy mivel én úgyse vagyok egy vérbeli rossofan, hanem olyan, mint Labdacs, pirosban meg úgy is lesz egy pár gépem, fehérből meg annál kevesebb, így az utóbbinál maradtam. Aztán egyik barátom a figyelmembe ajánlotta ebayen a CK Modelcars egyik 1 eurós aukcióját, minek hatására eldöntöttem, hogy egy fehér Competizione MOST kell nekem, lecaptunk rá 55 euróért. Egész jó ár ahhoz képest, hogy a többit mennyiért kínálják az utóbbi időben. Hamar meg is jött, egy keddi nap, suli után ott vár az íróasztalomon, egyből nekiesek, meggyőződöm róla semmi baja, majd elő a kesztyűvel és indulhat a részletvadászat! :-) Úgy egy jó háromnegyed órát eltöltöttem vele, mire teljesen áthatott az elégedettség és az érzés, hogy van egy Competizioném, kigyönyörködtem magam benne.

A fekete Daytona kicsit érdekesebb volt és pár hónappal korábban vettem először a kezembe.

Történt egy szép augusztusi estén (épp 13-ára esett) az SG-n volt egy jó kis Ferraris eszmecserénk Labdaccsal és Mikemannal, amikor épp Kyosho Ferrarikról volt szó, én meg megemlítettem a fekete 365 Daytonát. Kellett egy olyan. Írtam is, hogy milyen jó lenne, csak hát a Holdig kellene menni hogy egyet levadászhassak…Labdacs mondta, Ebay-en épp azidőtájt ment el 170 euróért  egy példány, na mondom ehhez sok-sok csíknyi forint kell majd…:))) aztán pár percre rá, Mike azt írja, hogy lehet tudna segíteni a bajomon. Még aznap este megbeszéltünk mindent, már csak rám kellett várni, de megérte a várakozás, szeptember 23-án már a kezembe is kaptam a hőn áhított gépsárkányt! :)) Ráadásul nem is kellett CMC Ferrarinyi összeget kiadnom, hogy birtokolhassak egyet. Őszintén szólva, ezt tartom az idei év legjobb fogásának, még a CMC 250 TR-nél is inkább, de arról majd később, egy másik bemutatóban…:-)

Mielőtt még az olvasóközönség elalszik a monitor előtt, eme mindenre kiterjedő, talán túlontúl is hosszú bevezető után jöjjön az érdemi része a dolognak. Kezdeném is mindjárt néhány közös képpel nyitásként:

 Már távolról látni, hogy itt nem akármilyen modellekről van szó, érezni rajtuk a masszivitást ami egy Kyosho Ferrari sajátos tulajdonsága.Utcai és versenyverzió, de nem érzek nagy különbséget a kettő súlya között. Talán a Competizione egy leheletnyivel könnyebb. Arányokról beszélni két ilyen kaliberű modellnél már egyenesen sértő, így lépjünk gyorsan tovább.

Előlről nézve, a legszembetűnőbb különbség a kettő között, a lámpák stílusa és a Competizionén egyből szembeötlő karosszéri-szélesítések. Nem tudja valaki, hogy az a két fekete lyuk a fehér orrkötényén mik akarnak lenni?

A '71-es Daytona jellegzetességei, hogy elődjétől eltérően, nem egy hosszú lámpacsík fut végig az autó orrán, hanem ez már bukólámpákat kapott. Kinek mi, nekem jobban tetszik az utóbbi. Pláne feketében. Még jobban kihangsúlyozza a motorháztetőn elterülő fekete teret, nem töri meg semmi. Természetesen mozgathatóak a lámpák, de sajnos az én példányomon nem marad meg a helyén, ha nagyon óvatosan eresztem vissza, félúton ugyan megakad, de úgy voltam vele, hogy követem a kevesebb néha több elvet és nem nyitogatom.

A Competizionéről eltűntek a lökhárítók, helyettük vannak fekete, lyugatott rácsaink. Mindent a cél érdekében. A szögletes búra mögött megbújó lámpák igazán kellemes látványt nyújtanak a részletekre menő szemlélődőnek, igényes kidolgozás, nincs odanemillő, lesorjázatlan műanyag. Az indexlámpákban megbújó Ferrari lovacska az egyik legszebb részlet mindkét modellen. Gusztusos az összkép.

Klasszikus Gran Turismo forma, hosszú, lapos, elnyújtott motorháztetővel, alatta a Lampredi V12-essel.

A GT formatervet igazán feldobják a sárkánytaréjok (ahogy Labdacs találóan megfogalmazta annó) és az oldalt kivezetett, szintén fehérre festett kipufogócsövek. Nomeg a Ferraripajzs. :-)

Hátul a dupla kereklámpák és kipufogók kettőse mindig is nagy kedvencem volt, a Competizionén ezt kicsit átvariálták.

Menjünk kicsit közelebb. Tetszetősek a krómozott lökhárítók, a típusszámot magábafoglaló rendszám krómszegélyes kerete, a Ferrari felirat nem ferde, de nem is matrica. Legalábbis itt nem. Megint csak azt tudom mondani: Bellissima!

A csomagtértetőn lévő két lyuk jelzi, hogy mindjárt elérkezünk a pálinkafőzős részhez. Rendszámkeret nincs, mint ahogy lökhárítók sem, van viszont egy-egy plusz lámpánk meg rögzítőkapcsaink, amik eléggé megnehezítik az amúgyis nehézkesen mozgó csomagtértető lecsukását. A Ferrari felirat matrica, de szép, nem ferde és enyhén domború hatása van.

A kipufogók kettőse és a mögöttük látható, szépen kidolgozott dob, szemet gyönyörködtető látvány.

A Competizionén kicsit odébb kellett ugrani e részhez, sokat nem látni ebből a szemszögből, ami van, az igényesen kidolgozott és szép. Külön jó pont a Kyoshonak amiért fehérre lefestette a kidörgőket.

Sokat nem látni belőle, kárpitozás nincs, egy nagy fekete lyuk az egész, diszkrét, nem zavaró karokon nyílik a tető, ééés az alján van két kis bizbasz, amik a Competizionén is láthatóak, csak ott meg van a rendeltetési okuk. De tetszik. Viszont annyit azért nem fogom nyitogatni, nem is a sivárság miatt, hanem, mert akadozik, én meg nem kívánom erőltetni. Az, hogy fotózhatatlan, csak apró mellékesség.

És itt is van a kedvenc részünk. A pálinkafőző! Csövek, kábelekből nincs sok, majd a motoréban. Ami van, szépen ki van dolgozva, jobban is lehet fotózni (nameg van mit fotózni egyáltalán), de ezt se fogom sűrűbben nyitogatni, korábban már említettem miért.

Az ablakkeretek a helyükön, feldobja az összképet a krómozott szegély, alul azonban egy mm-t elcsúszik, de kit érdekel, ez csak kukacoskodás. Távolról amúgysem észrevehető.

A tolóablak egy versenyautó szerves része, ez esetben még működik is. Ugyan a sínek kicsit nagyobbak lettek a kelleténél, engem nem zavar, még egy kunszt amivel fel lehet vágni. Abban viszont Labdacsnak is igaza van, hogy itt is jelen van a kevesebb néha több elv. A "régiek" meg is fejtették az ajtó oldalán lévő kis szegecsek titkát, amikről utóbb kiderült, hogy nem is szegecsek, hanem rajtszám kivilágító lámpák, amikre a 24 órás versenyeken szükség volt. A hátsó ablakon keresztül láthatóak a bukócsövek és a virító tűzoltókészülék.

Kerüljünk beljebb! Ám mielőtt ezt megtennénk, vessünk egy pillantást az ajtóra, immáron másik szemszögből. Ami az eredeti autóban megvan, az itt is. Kárpit, ajtónyitó, könyöklő, hangszóró, az ajtónyitó-záró retesze. Pompás! Ismét egy jó pont a japánoknak.

A kép elkészítésekor muszály voltam eltolni azt az ablakot, nekem akkor is tetszik! :-) Sokat ugyan nem látni rajta az ajtózseben kívűl, dehát a versenyautók puritánsága márcsak ilyen! :) Azt ugye meg sem kell említenem, hogy mindkét modellen zsanérokon nyílnak az ajtók, ugye? Helyes, én is így gondoltam. ;))

Elérkeztünk a beltérhez, minden modell lelkéhez. Van ahol annyira elcsúfították, hogy már nem is mondható ez a része "léleknek", de egy Kyoshonál ilyenről szó sincs! Legalábbis ennél a párosnál. Mit is fűzhetnék hozzá a képhez, gyönyörű! A műszerek, a középkonzol, a kormány, a váltókulissza, a kardánalagút, a Daytona mintázatú ülések! Perfetto! Mindjárt közelebbről is megszemléljük a műszereket...

Mondanivaló? Van, hogyne lenne. Mindenkinek ajánlok egy piszok erős nagyítót.

Igazi versenyuatós siváság uralkodik ebben a bensőben. Az igazi Competizionéhoz képest hiányolni lehet a kapcsolók és műszerek erdejét, mert a 18-as kisbátyóban nem mind van meg...ami viszont van, az kielégíti a gyűjtő elvárásait. Apró kis részlet a piros vészleállító. Az viszont miért van, hogy a navigátorülés, sima utcai, Daytona-mintázatú ülés?

Mielőtt bekukkantanánk a motortérbe, kis érdekesség, hogy a Competizione híresen fényképezhetetlen motortere, emiatt az alacsony dőlészögű tető miatt van, viszont az utcain egy leheletnyivel jobban ki lehet nyitni. Nem csalok, tökéletesen párhuzamosan álltak egymás mellett a fotózáskor, ráadásul a fekete teleszkópjai kicsit gyengék, így egy-két mm-t vissza is csúszik ha elengedem...

Imádom a szép rácsokat. Így eme párosnál gyönyöködhetek eleget a motorháztetőn lévő légbeömlők végén található rácsokon.

Mint ahogy itt is. A sárkánytaréjok és a szegecsek kellemes részletek.

Na, lássuk a medvét! Jobban mondva a motorét. Ahogy korábban említettem, mindkét autón teleszkópok segítik a nyitást, ezen már nem is csodálkozok. Ellenben ami belül van, azon már annál inkább! Itt vannak a hiányolt csöveink, kábeleink, tábláink, akkumulátor, szűrőház, miegymás. Nyálcsorgató. Tetszik. De nagyon.

Fotózhatatlan, ahogy az előbb említettem. Ezért is ajánlom annak, aki még nem szerezte be, és Ferrari modellgyűjtő, haladéktalanul rakja a beszerzési lista élére! Hogy milyen színben? Nem akarok rábeszélni senkit, de elfogult vagyok, ezért megteszem. A fehér a legszebb! Szerintem. Ellenben tetszik a másik 8 variáció is. :-)

Végül a végére tennék még két képet, érdekesség gyanánt, nameg hogy itt milyen jól láthatóak a szélesítések.

Hopp, a felnik kimaradtak. Jellemző, hogy mindig a végén jutnak eszembe a hiányosságok. Mármint normális képem nincs. Annyit viszont így is hozzátehetek, hogy mindkettőn gyönyörűek, de a Competizionét nagyon hatásosan feldobják az aranyszínű felnik és a fehér, Goodyear feliratú gumik, ezek nélkül az autó fele olyan brutális se lenne.

Nos elbúcsúzik a két lovag, ezután a hosszú, kimerítő bemutató után. Első bemutatóm, így tudom, hogy korántsem tökéletes. Vannak benne hibák. Sok is. De az idő múlásával egyre gyakorlottabb leszek és majd Labdacs nyomdokaiba léphetek. :-) Remélem tetszett, várom a véleményket, kritikákat egyaránt. :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.